A hit példája: régi helyett új


Hangulatos, igazi lélekemelő ünnepsége volt október 7-én a Dömsödi Gyülekezetnek és Körzetének. Ezen a napon nyitották meg ugyanis az új baptista imaházat Kiskunlacházán. Példaértékű lehetne az itt tapasztalt összefogás, melynek eredményeként közel fél év alatt elkészülhetett ez a szép épület.

Imaházmegnyitás Kiskunlacházán

Hangulatos, igazi lélekemelő ünnepsége volt október 7-én a Dömsödi Gyülekezetnek és Körzetének. Ezen a napon nyitották meg ugyanis az új baptista imaházat Kiskunlacházán. Példaértékű lehetne az itt tapasztalt összefogás, melynek eredményeként közel fél év alatt elkészülhetett ez a szép épület.

Isten jóságának köszönhetően szikrázó napsütésben köszönthettünk mindenkit, aki eljött erre az alkalomra. Az imaház tornyán lévő kereszt messzire mutatva hirdette, hogy itt ma különleges esemény lesz. A vendégek lassanként meg is érkeztek. Az örökzöld növényekkel díszített egyszerű, világos és tágas imaház zsúfolásig megtelt a hívők seregével és a sok érdeklődővel. Olyannyira, hogy az ünnepi alkalomra készült énekkarnak már csak az udvaron jutott hely, de többen az épület előtti padokon ülték végig az istentiszteletet. Az imaházmegnyitó ünnepségen részt vett dr. Répás József polgármester, dr. Czerny Károly építész, az imaház kivitelezője, valamint a különböző felekezetek képviselői.

Az ünnepi istentisztelet elején dr. Almási Mihály lelkipásztor, dr. Répás József polgármesterrel együtt vágta el az imaház bejáratában kifeszített nemzeti színű szalagot, majd közösen elénekeltük a Himnuszt, ezzel is Istennek ajánlva ezt az épületet és az életünket. Az új imaházban először hálaadó imádság hangzott fel, és a gyülekezet éneke is ezt erősítette meg: „Uram, oly szép a templomod!”

Ezután egy rövid történelmi utazáson vehettünk r20121007_megnyito.JPGészt, amelyen dr. Almási Mihály lelkipásztor kalauzolt el minket a múltba, egészen az első kiskunlacházi imaház létrejöttéig. Ezt követően Hajdú Sándor testvér mondott egy gyönyörű verses köszöntőt Somogyi Imre tollából. Utána Bazsinka József teológus, Prima Primissima Díjas tubaművész Händel egyik zeneművét adta elő, melynek hangjai nemcsak a templom épületét, de a nyitott ablakokon és ajtón keresztül az egész utcát betöltötték.

Az ünnepi istentiszteleten Katona Béla pesterzsébeti lelkipásztor hirdette Isten igéjét. Bátorította a gyülekezetet – Anna példájával – a buzgó könyörgésre, az áldozatos életre.

A prédikáció után az énekkar énekét hallgathattuk meg ismét az udvarról, beénekelve az imaházat és a hallgatók szívét.

Ezt követően Kovács Árpád testvér emlékezett vissza őseire: dédapjára, Kovács Józsefre, aki a kiskunlacházi gyülekezet egyik alapító tagja volt; valamint nagyapjára, Kovács Sámuelre, aki az előzőleg lebontott imaház építésében vállalt nagy szerepet. Bizonyságtételében megemlítette azt is, hogy az új imaház falán található alapító okiraton valószínűleg nagyapjának a kézírása szerepel. Felhívta figyelmünket, hogy milyen nagy összefogás eredményeként épült fel az előző imaház 1928-ban, egy parányi hívő nép közös óhajaként.

Dr. Almási Mihály lelkipásztor köszönetét fejezte ki az építés során tapasztalt támogatásokért, megköszönve a helyiek pozitív hozzáállását is. Példaként elmondta, hogy a heteken keresztül az ablakban lévő virágok azt tanúsítják, itt kedves, figyelmes emberek élnek. Végül átadta a híres Nekcsei Biblia hasonmás kiadását, melyet a polgármester vett át. A Biblia díszes kódexlapjait „látva”, még az eső is eleredt, így az imaház falain kívül rekedtek is igyekeztek behúzódni a templomba, ahol így összezsúfolódva igazán megtapasztalhatták a testvéri szeretetet.

A köszöntések sorát dr. Répás József polgármester nyitotta. Örömét fejezte ki, hogy Kiskunlacháza városát immáron egy új, impozáns épület gazdagítja. Elmondta, hogy milyen nagy kincs a 21. században templomot építeni, pedig ebben az elhidegült világban nagy szükség van az ilyen helyekre. Bár elég sok elfoglaltsága akad, megígérte, hogy amikor csak teheti, meg fogja látogatni ezt a közösséget. Végül néhány helytörténeti témájú könyvet ajándékozott a közösségnek.

Ezután újra a zene hangjai csendültek fel Szappanos Tibor operaénekes tolmácsolásában. A szabadság himnusza, az Amazing Grace hangzott fel ajkán, és szinte mindannyian vele énekeltük: „Az Úr irgalma végtelen, ezt folyton érzem én!”

Ha öröme van egy felekezetnek, a többi vele örül. Így történt ez most is. Tamás Balázs református lelkipásztor köszöntőjében kiemelte azt a csodát, melyet ő maga élt át, mikor az imaház utcájában hittan órára jövet-menet láthatta az új imaház építésének szinte minden fázisát. Hálával emlékezett meg arról, hogy nem megszüntették a gyülekezetet, hanem felépítettek egy új templomot, és továbbviszik az elődök hitét. Az énekkar így fogalmazta meg közös óhajunkat: „...tartson meg az ő szent házában mindenkor!”

Ünnepi istentiszteletünk végén szeretetvendégségen vehettünk részt, mely valóban a testvérek hatalmas szeretetét bizonyította. Dúsan megrakott asztalokon finomabbnál- finomabb sütemények, illetve szürkemarhaszalámis szendvicsek hívogattak mindenkit. Az imaház kicsinyke udvara mellett szinte az utca is megtelt a vendégsereggel.


2012. október 7. - Pálfi Noémi